Bejelentés


Bartapuszta A tanyás településrendszer magyar nemzeti örökség rés


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








 

 


Bartapuszta a 4-es főút mentén fekvő Törökszentmiklóstól 7 km-re délkeleti irányban lévő szórvány tanya település ,külterület.


Egy 1899-es térképen már dűlő utakkal tagolt lakott terület volt.
Barta területét-a régi öregek visszaemlékezése szerint valószínűleg Almásy gróf bocsátotta eladásra.
Egy Vajdenfeld nevű megbízott hirdette meg a földvásárlás lehetőségét.
A megye legtávolabbi részéről is települtek családok Bartapusztára emlékezett vissza a ma már nem élő Herbály Sándor 1978-ban.
Ő még a határkövek helyére is emlékezett melyeket később a termelőszövetkezet kiszántott.
Bartapusztát kettészeli a vasút és két régen forgalmas föld út köti össze Örményessel és Törökszentmiklóssal.
Az egyik út átvezet rajta a másik a vasúttal párhuzamosan Örményesről indul Bartán át Törökszentmiklósra.
Fontos utak voltak ezek,a lakosság megélhetését segítették a termékek piacra jutását biztosították.
Bartapusztán épült egy gazdakör is amely magába foglalt egy 10x8 m-es termet, és volt könyvtár egy biliárdasztalt és színpadot is műkedvelő előadások filmvetítések számára.
Szintén az épülethez tartozott egy vegyes bolt, egy kocsma, és egy szolgálati lakás is.
Az épület mellett volt egy nagy tekepálya is. 1927-ben építették a jelenleg is álló nagy iskolát.
Ennek az épületnek több funkciója is volt később már TIT-előadásokat is szerveztek és különböző tanfolyamokon vehetett részt a tanyai lakosság.
Nagyon fontos szerepe volt az iskolának a tanyavilágban a parasztság körében.
Sajnos a egyre csökkenő tanulói létszám miatt 1978-ban be kellett zárni az iskolát.
A Megyei Polgárvédelem vette át az iskolát hasznosításra később a rendszerváltozás után már ez a szervezet sem használta viszont az ő kezelésükben van a mai napig is.
Ezek után kezdett az épület állapota elhanyagolódni és pusztulni. 2007-ben volt nyolcvan éves az építmény, ekkor emléktáblát helyeztek el rajta.
Ettől az időponttól kezdtük többen is gondozni a régi iskolánkat. Jó lenne az iskolát életre kelteni hasznossá tenni hogy ne csak a szép emlékekben éljen."
Szűrös Istvánné (Marica néni)

...azon nemzet mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti." (Ipolyi Arnold)

Kedves látogatók! Észrevételüket, véleményüket vagy hozzászólásaikat és fényképeiket szívesen fogadjuk.


Névnapi köszöntők

A NAP IDÉZETE
Idézetek, versek

Elérhetőség: bartapuszta@gmail.com

Bartapuszta www.facebook.com

Szenttamas.5mp.eu

 

Új Törökszentmiklósi képes honlap


HÍREK,OLVASMÁNYOS CIKKEK,TÖRTÉNELEM


Új BARTAPUSZTAI honlap...bartapuszta.webnode.hu

Bartapusztán három régi nagy építmény található.


1.Szűcs Kúria (A SZÉKÁCS ELEMÉR SZAKKÖZÉPISKOLA Tangazdaságának háta mögött elhagyatott körülmények között)
2.Bartapusztai Volt Általános Iskola (Jelenleg Polgárvédelmi Bázis)
3.Bartapusztai Vasúti megállóhely épülete
==================================================

Sági Lajos:

A tanya, mint magyar környezeterkölcsi fogalom

Nehéz dolog a magyar tanyavilág szellemi-erkölcsi erejéről, lelki kultúrájáról szólni. Lehet-e objektíven kezelni egy olyan valóságot, amelyről nincsenek tudományos értekezések, a legtöbb gazdasági, társadalmi és politikai érdekkel ellentétes, sőt még a létét is nehéz kimutatni?

Létéről és értékeiről csak egy-két tanulatlan ember hitvallással felérő "félmondatai" tanúskodnak, megsejtetve belőlük egy gondolkodásmód és hitkultúra gazdag értékrendjét. A tanyáról elszármazott emberek varázslatos és eleven gyermekkort, mély és emberséges élményekkel teli világot idéző emlékezetét csak nosztalgiának minősítjük, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a TV rajzfilmjeinek fölnevelkedett fiatalok életében a lelki sérülésig menően hiányoznak a mély és emberséges gyermekkori élmények!

Forrás:http://www.hiteskultura.hu/_uploads/_otherdocs/1/tanya.pdf ==================================================

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Lev. cím: 4024, Debrecen, Sumen u. 2., vagy 4002 Pf. 216
Tel: (06 52) 529-920
Mobil: (06 30) 383 1612
Fax: (06 52) 529-940- Titkárság
E-mail: hnp@hnp.hu
Ügyfélfogadás: Csütörtök 8-12, 13-16

Nagykunság Természetvédelmi Tájegység

5300 Karcag, Vágóhíd u. 1.
06 59) 503-520
Ügyfélfogadás: Kedd: 8-12

Forrás:http://www.hnp.hu

==================================================

GÉMESKÚT

A GÉMESKÚT
A gémeskút a földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő vízkiemelő szerkezet. Ez a kútszerkezet egész Közép- és Kelet-Európában ismert, pár évtizede a Kárpát-medencében a legelterjedtebbnek számított.
A gyakran élő fából kialakított, földbe mélyített ágasnak a villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém (Csallóközben: sujtó, a Kisalföld északi részén: hankalék az elnevezése). A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat (ostor, kútostor, a nagy részén: sudár), amelyen az abronccsal erősített favödör függ. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő vagy fatuskó nehezéket, koloncot erősítenek.
A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (például legelőkön) i ker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész Kárpát-medencében elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt.
A legérdekesebb története Eger környékén van, ahol voltak külön „puca” kútfelelősök, ahonnan a szegény embereknek hordták a felelősök a vizet minden nap a falu összes házába. A gémeskút régen hírközlő szerepet is betöltött. A gém és a kútostor helyzetének állításával látótávolságra jelezték a legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét.
Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. Szintén így üzentek a betyároknak pártolóik.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Gémeskút

==================================================
Szenti Tibor
HOVÁ FEJLŐDHET A MAGYAR TANYA?

A magyar tanyarendszer
Fontos utak voltak ezek, a lakosság megélhetését segítették a termékek piacra jutását biztosították. Súlyos örökséggel lépett a 21. századba. Szinte fölmérhetetlen a fizikai és lelki rombolás, amelyet még tőkeinjekciókkal sem lehet máról holnapra kezelni.
A tanyarombolások óta emberöltő telt el. Az egykori kárvallottak vagy meghaltak vagy a termelésre képtelen öregek. Legföljebb a tapasztalataikat tudnák átadni, ha lenne vállalkozó, aki újra a tanyás gazdálkodást választaná.
Csakhogy egyre kevesebb. Még illúziónk sincs, hogy a hajdani, hagyományos tanyarendszert és külterjes mezőgazdasági termelést újra föl lehetne támasztani.
Már nem is lenne értelme. A kárpótlás során sok család visszakapta egykori birtokait, de nem sok köszönet volt benne.
A jó földeket élelmes üzletemberek, ügyvédek, egykori „zöld- és vörösbárók kaparintották meg. A valódi örökösöknek a határban egymástól távol, több táblában többnyire a gyön Már nem is lenne értelme. A kárpótlás során sok család visszakapta egykori birtokait, de nem sok köszönet volt benne. gébb minőségű földek jutottak.
Nekik nem v olt tőkéjük, a törvényhézagok kiskapuit nyitogató, szövevényes társadalmi kapcsolatuk, így nem tudtak versenyképesen licitálni.
A föld műveléséhez jelentős befektetésre lett volna szükség. Az állati, emberi erő ma már keveset ér. A millióknál kezdődő, jó manőverező képességű, több fajta munka elvégzésére alkalmas gépek idejét éljük.

Az írás bővebben olvasható balra a főkönyvtában.

==================================================
Az Aratásról...







==================================================

Már 2007-ben így arattak és művelték a termőföldet Ausztáliában a föld másik oldalán... tanulságos és érdekes.

ARATÁS 2007-BEN

SZÁNTÁSI VILÁGREKORD 2005-BEN

SZK-4

==================================================
A kunhalmokról

A kunhalmok az Alföld pusztai táj/font Fák kivágásának és csonkolásának szabályai belterületen és külterületen! ának sajátos, emberkéz által emelt formakincsei. Ezek "olyan 5-10 méter magas 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, melyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terülnek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok őr- vagy határhalmok". Győrffy István definícióját ma is helytállónak tekintjük.
1979-ben kezdődött el Szolnok-megye tiszántúli területein azon halmok feltérképezése, pontos leírása, amelyek még löszgyep maradványokkal fedettek. 1984-ben indult el a megye kunhalmainak egy tematikus, átfogó számbavételezése, - amely nagymértékben megkönnyítette a kutatást -, amit a Szolnok Megyei Tanács környezetvédelmi titkára kezdeményezett. Az 1970-es évek végéig felgyors ult a halmok pusztítása, gyors romlásuk következett be, ezért kellett sürgősen ezt az állapotrögzítő munkát elvégezni.
Beépítették, beerdősítették, elhordták, beszántották, roncsolták a kiemelkedéseket, és így maradandóan károsították, az őket, fedő vegetációkat. A régészeti kutatások, valamint a halom feltárások eredményei azt mutatják, hogy a dombok nagy része rézkori, kora bronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglaláskori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, olykor valóban kun temetkezések nyomait és régmúlt kincseit őrzik.

Természetvédelmi szempontból megkérdőjelezhetetlen szerepük van, mivel az Alföldet egykor borító ligetes táj, löszgyepnek ezek az utolsó megmaradt szigetei. Az óvásuk érdekében belevették őket a környezetvédelmi törvényünkbe, ennek köszönhetően a kunhalmok mára törvény erejénél fogva védettek, az a személy, aki kárt okoz bennük bűncselekményt követ el.
Kengyel község, valamint a közigazgatási határán belül található hat kunhalom, mind a Szolnoki löszhátság kistájon fekszenek. Név szerint a következők: Baghy-domb, Godó-halom, Csemetekerti-halom, Beszélő halom, Bagimajori-halom, Nagy-Kaszadér-halom. Büszkeségeink a felsoroltak között, főként az első és az ötödik, valószínűleg azért, mert ezek vannak legjobb állapotban, illetve jobban szembeötlenek, mint a többi, hiszen a két kunhalmot az autóval, vagy vonattal utazók nap, mint nap láthatják.
A Baghy-domb felszíne, valamint növényvegetációja sokkal megkíméltebb állapotban van, ez betudható annak, hogy távolabb helyezkedik el a településtől. Hozzá kapcsolódik a közszájon forgó történet, miszerint: "Bagi Gyula egy szegény juhászember volt, aki hirtelen meggazdagodott, mivel a kutyája a halomból kincset kapart elő..."
A másik említett halmunkon áll a már több mint 150 éves szélmalmunk, egyesek szerint már az 1848-as Forradalom és Szabadságharc idején is őrölt. A két kunhalomra jellemző, hogy mindkettő botanikai kuriózum, mivel löszgyep fedi őket. A Szélmalom-dombon található a megye legnagyobb kunkorgó árvalányhaj populációja.

Forrás: Zounuk 3. Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve Szerkesztette: Botka János Szolnok 1988. Tóth Albert: Szolnok megye Tiszántúli Területének Kunhalmai Tóth Albert: az Alföld Piramisai

Köszönet:http://www.kengyel.hu


Kunhalom Surján előtt.(Varga halom)

Kunhalom található még a Bartai kuczori dülőben
==================================================
A tanya jelene

A nyolcvanas évek elejétől kezdődően a tanya a pusztulási folyamatok között is erősen differenciálódott, a különböző tanyatípusok egyre élesebben különültek el egymástól. Napjainkra a tanyáknak számos típusa alakult ki (pl.: farmtanyák, üdülőtanyák, szociálisan problémás tanyák), lakóik pedig más-más társadalmi csoportok tagjai. A tanyák vidékenként is eltérnek egymástól, így fejlesztésük átgondolt és a helyi igényekhez alkalmazkodó beavatkozást igényel. A mai magyar tanya legfőbb vonzereje a természethez közeli és független életvitel lehetősége, ugyanakkor elriasztó hatású lehet az infrastruktúra és szolgáltatások hiánya. A nyolcvanas évek elejétől kezdődően a tanya a pusztulási folyamatok között is erősen differenciálódott, a különböző tanyatípusok egyre élesebben különültek el egymástól. Napjainkra a tanyáknak számos típusa alakult ki (pl.: farmtanyák, üdülőtanyák, szociálisan problémás tanyák), lakóik pedig más-más társadalmi csoportok tagjai. A tanyák vidékenként is eltérnek egymástól, így fejlesztésük átgondolt és a helyi igényekhez alkalmazkodó beavatkozást igényel. A mai magyar tanya legfőbb vonzereje a természethez közeli és független életvitel lehetősége, ugyanakkor elriasztó hatású lehet az infrastruktúra és szolgáltatások hiánya.

Bővebben:http://karolyrobertkft.hu/download/helyi_videkfejlesztesi_iroda/Magyar_Tanya_200801.pdf

=================================================

Magyar tanya a költészetben és a művészetben

Arany János
A tetétleni halmon Még áll a domb s én állok a felett, Játszik velem bűbájos képzelet. Csekély a domb, alig emelkedő, Ormán csak fű, nem a bérc fenyve nő.
Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye Egykor magát mulatta volna véle, Midőn a porba` játszván, mint szokott, Fövényből a pusztán csibét rakott. Vagy mintha ember hányta volna nemrég... Ki gondolná, hogy százados nagy emlék! Hogy épen e halmon verette sátrát Honunk szerzője, diadalmas Árpád! Innen tekinte szét uralkodó Szemekkel a vitéz honalkotó.
Le a Tiszáig, melyen túl ama Berek sötétül, a táj karama, S le Alpárnak, hol a kevély Zalán Földönfutóvá lesz... holnap talán! Ma még a zászló mind nyelére függ, Ma még a harclovat békózza nyűg; Békén legelnek a halom körül, Ropogva, mint láng, mely avarba dül.
Egy ménes ez, egész a látkörig, Hol a nap fénye játszva megtörik. Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak Elszórva mindenütt, - s a dali bátrak, Mint a köpűből méh, ha rajt ereszt, Körüldongják a szellős ereszt. Itt ősi dal zeng bujdosó Csabárul, Bús vígalomban a szív öble fájul; Ott kancatejnél, mely borrá megerjed, Harsány mulatság nyers lármája gerjed, Mig ösztörűfán egy-egy vizsga kém Függ, mint árboc fölött hajóslegény, Vagy egy vezér, a hadnak pásztora, Vágtat s nyomán fölkél a föld pora. Megszólal egy kürt napnyugat felé, Csatára hívó - ez a Lehelé...! Nem, nem, - csak a szomszéd Abony vagy Törtel Kanásza múlatá magát a kürttel.
Gulyát növel a tábor helye s ők Alusznak régen, a honkeresők. De te virulj lábuk nyomán, Tetétlen! Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten. Hogy a kaszás ha egymást sarkalá, Kövér rend dőljön a csapás alá. Terhes kalászok habzó aranya Borítsa földed, - s a csinos tanya, Mely ott fehérlik zöld fasor megett, Hordjon magán jólléti bélyeget; Körözze mindég színe-telt majorság, Hogy lássa hasznát Isten, ember, ország, És álljon a domb, a multak jele, Kímélve bánjon a vész is vele. (1855 ápr) Petőfi Sándor:
Az Alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. – Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem.
(Pest, 1844. július.)

Forrás:Internet

=================================================

Kép:Internet

A tanyavilág ellehetlenítése

A két világháború természetesen éreztette hatását a tanyavilágban is, visszaesett a népességszám. A fejlődés újabb lendületet az 1945-ös földreformmal kapott.
A tanya jelentését Győrffy István a következő képpen fogalmazta meg: tanya alatt a magyar Alföld szétszórt, magányos telepeit értjük, melyek ma a mezőgazdasági munkák, s általában a gazdálkodás középpontjai, régebben pedig a lábas jószág teleltet? helyei voltak. A tanya azonban nem önálló településforma, hanem a hozzá tartozó földbirtokkal együtt valamely város vagy nagyközség függvénye.
Az 1945-ös földreform során az újonnan földhöz juttatott gazdák nagy része nem rendelkezett megfelelő eszközökkel a föld megműveléséhez, illetve annyira kicsi volt a birtoka, hogy képtelen volt eltartani belőle a családját. Az első kollektivizálási hullám során, ’49-’50-ben elsősorban ők léptek be a szövetkezetekbe.
A városból agitátorokat küldtek ki, hogy győzzék meg a kintieket a belépésről A politika minden eszközt bevetett arra, hogy mindenkit sikerüljön beszervezni a kollektív gazdálkodásba. A beszolgáltatásokkal alig teljesíthető kötelezettségeket róttak a parasztságra.
Mindezekkel párhuzamosan megkezdődött a földek tagosítása is. Újrarendezték a falvak határait, hogy a szövetkezetekhez egybefüggő területek tartozzanak, és ha valaki földje éppen beleesett ebbe a táblába, akkor választhatott, hogy belép a téeszbe, vagy kiköltöztetik két termelőszövetkezet közti mezsgyére.
Az ötvenes évek elejétől kezdődött az a több évtizedes folyamat, mely a korábban virágkorát élő tanyavilág fokozatos ellehetetlenülésével és pusztulásával járt. 1949-ben az ország lakosságának harmada élt külterületen, ez az arány 1990-re mindössze 6,4% volt. Mi történt ez alatt a harminc év alatt, aminek hatására 80%-kal csökkent a külterületi népesség száma.
Mind azok a kulákok, akiket nem vettek föl a termelőszövetkezetekbe, mind azok, akiknek lerombolták a tanyáját, a városba költöztek, ahonnan visszajártak dolgozni az állami gazdaságokba és a gépparkokba. Sokan az iparban helyezkedtek el. Azokat, akik a környékre vagy a külterületre jártak vissza dolgozni, eleinte vontatós kocsikkal vitték ki, később reggel és este buszokkal szállították őket.
Azok, akik beléptek a téeszekbe, kezdetben egy katasztrális hold földet kaptak, ami éppen arra volt alkalmas, hogy neveljenek néhány malacot, és megtermeljék a takarmányt nekik. Ekkoriban még nem volt jellemző a piacozás, inkább csak az önellátás volt a cél, mivel a termelőszövetkezetek eleinte nemigen fizettek semmit a tagjaiknak.
Az ötvenes évek közepére mérséklődtek a beszolgáltatási terhek, a téeszeket összeolvasztották, így a területi egyenlőtlenségekből fakadó különbségek kiegyenlítődtek. 1956-ban és ’57-ben a forradalom után sokan kiléptek a szövetkezetekből, de a Kádár-kormány 1959-61-ben, a korábbinál sokkal intenzívebben, teljes mértékben kollektivizálta a gazdaságot. Ott kelett hagyni a tanyákat, lerombolták, elvitték, szóval elvitték a téesznek, és építkeztek belőle.
Körülbelül ekkorra vesztette el a tanya az eredeti funkcióját. Többé már nem a termelés helyszíne volt, csupán a lakófunkciót volt képes betölteni. A kis birtokok, a korlátozások nem tették lehetővé, hogy lakói egy-két jószágnál többet neveljenek, amit akkoriban a városban is meg lehetett tenni. A tanya megváltozott, gazdasági egységből csupán a nem túl kényelmes lakófunkció maradt meg.
Mivel kövesút csak a téeszekhez vezetett, az ezektől távolabb eső területeken a földutak sáros időben gyakorlatilag járhatatlanok voltak. A tanyavilág elnéptelenedésével sokat romlott a közbiztonság is. A negyvenes években annyira sok tanya volt, hogy az "egyikből át lehetett kiabálni a másikba", és amikor ez megszűnt, és a terület nagy része lakatlan lett, megnőtt a lopások száma is.
A Kádár-rendszer ezután folyamatos engedményeket tett. Egy idő után nem korlátozták az állattartást, és mindenki annyi jószágot tarthatott, amennyit akart, ezenkívül lehetett földeket bérelni a szövetkezetektől. Fellendült a háztáji gazdaság, amiből egészen jól meg lehetett élni.
A többletbevételből bent a városban vettek maguknak házakat, és beköltöztek. A tanyákat bérbe adták olyan fiataloknak, akik a 4-5 évre kiköltöztek, hogy a kinti gazdálkodással alapozzák meg az egzisztenciájukat. Jellemző volt még, hogy az idős emberek, akik a tanyán születtek, és ott élték le az életüket, a kedvezőtlen körülmények nyomására sem voltak hajlandóak beköltözni a városba. A tanyák népessége elöregedett.
Az ötvenes években és a hatvanas évek közepéig sok kis tanyai iskola működött. A gyerekek délelőtt az iskolában voltak, délután pedig besegítettek otthon az állatgondozásban. A hatvanas évek közepétől fokozatosan zárták be ezeket, és arra kötelezték a tanulókat, hogy költözzenek be a városi diákotthonba. Innen csak hétvégeken mehettek haza, így kiszakították őket a gazdaságból, és beszoktatták őket a városba.
A kényelmetlenség miatt, és a szétszakítás ellen küzdve sok család költözött be ekkoriban a belső területre. A városban töltött évek után a fiatalok már nem szívesen tértek vissza korábbi lakóhelyükre.
A hetvenes években a háztájizás népszerűsége valamelyest lassított az elnéptelenedési folyamatokon, de semmiképpen sem beszélhetünk arról, hogy megállította volna azt, és 1990-re már csupán a lakosság tizede maradt kint, a csökkenés pedig azóta is folyamatosan tart.
A tanyák pusztulását tehát egyrészt tudatos kényszerítő eszközökkel segítették, másrészt pedig a gépesítés elterjedésével már nem volt szükség arra, hogy tömegek éljenek kint. A tanya elvesztette a gazdasági funkcióját.
Kint lakni mára már nem önálló választás eredménye, hanem kényszer. Azok maradnak kint, akiknek nincs esélyük lakóhelyet váltani, és tehetetlenül próbálnak boldogulni az eléggé nehéz körülmények között.
Mára már nem tölti el büszkeséggel a tanyasi embert az önállóságának és függetlenségének tudata, mert ennek a viszonylagos függetlenségnek túl nagy az ára.

Felhasznált irodalom: http://kistaska.tatk.elte.hu/cikk.php?cikkid=593

Kép:Internet
==================================================
ELPUSZTULT TANYÁK
Szenti Tibor

Minden emberi alkotás pusztul, átalakul, ahogy a természet hat rá. Fokozottan így van ez akkor, ha a tönkre tételt maga az ember segíti elő és sietteti Az egész világot megrendítette az afgán thalibok által végrehajtott Buddha-emlékek megsemmisítése, majd 2001. szept. 11-én a New Yorkot ért terrortámadás. Korábban szót emeltünk az erdélyi falurombolás ellen, pedig az szerencsére nem sikerült úgy, mint a magyar tanyapusztítás. Különös, hogy ez utóbbi a „művelt emberiséget” nem rázta meg, nem volt nemzetközi tiltakozás és nincs megtorlás.
A második világháborút követően, amikor megtörtént a földosztás, évszázados földéhséget csillapítottak. Nagyon sok nincstelen család jutott kis birtokhoz, amelyből megélhetését kívánta biztosítani. A kapott telkeken lelkesülten fogtak hozzá hajlékot építeni. Akkor még úgy tetszett, hogy a hagyományos parasztélet fönntartható. Kézi eszközökkel, vályogból falat rakva, egész családok szorgoskodtak a tanyaépítésen.
1950-ben betiltották a tanyák létesítését, a meglévőket csak javítani lehetett. Kiterjedten ebben az évben indult meg a szövetkezetekbe való tömörítés első szakasza. Ugyancsak ekkor jelölték ki a tanyaközpontokat is. Ezekben olcsó telkeken kezdeti támogatást élvezve, falucsírák bontakoztak ki. Az itt fölépült házakba azok költöztek, akiknek korábban kis, szegényes tanyájuk volt, amelyet a közös művelés érdekében azonnal elbontottak és beszántottak.
A módos, középbirtokos tanyákra egyelőre szüksége volt a szocialista agrárszektornak. Ezek jókora lakóházzal, állattartó istállókkal, ólakkal, színekkel és tárolókkal, legalább 40-100 kat. hold termőfölddel, kellő számú igavonó állattal és szerszámokkal; mindazzal rendelkeztek, amely az alakuló szövetkezetek számára nélkülözhetetlen volt. Kérdés, hogyan jussanak hozzá díjtalanul?
Ezek a középparasztok egy-egy határrész, dűlő, tanyasor meghatározó személyiségei voltak. Többnyire a külterjesből a belterjes gazdálkodásra való áttérés két világháború közötti, kezdeti szakaszában éltek. Fiaikat taníttatták, és közülük legalább az egyiket visszahívták gazdálkodni. Tanyai olvasókörökben, az ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamokon művelték magukat. Közülük nem egy Hollandiában, Dániában járt és tanulta az ottani családi gazdálkodást. Őket figyelte a többi kisparaszt, és igyekeztek utánozni, hogy lépést tudjanak velük tartani.
Hódmezővásárhely — Budapest, Debrecen és Szeged mellett — a legnagyobb határral rendelkezett, és itt 1950-ig közel hétezer tanyaszámot osztottak ki. A tanyarendszer, de a mezőváros meghatározó társadalmi rétege is a polgáriasodó középparasztság volt. Közülük kiemelkedett a vásárhelyi Pusztán Gregus Máté. Jó példaként szerepelt Féja Géza: Viharsarok c. szociográfiájában, Németh László: Égető Eszter c. regényében. Agrártörténészeink máig úgy emlegetik, mint „a 20. századi Tessedik Sámuelt”.
Ezek az emberek nem mondtak le önként a birtokukról. Ahhoz, hogy a Rákosi-rezsim mégis hozzájusson, kulákká, a dolgozó nép és a falu ellenségévé nyilvánította őket. Koholt politikai és gazdasági pörökkel, rögtönítélő és vérbíróságok halálos, ill. hosszú fegyházi és kényszermunka-tábori ítéleteivel, az ÁVH fizikai bántalmazásokkal térdre kényszerítette őket. Volt olyan év, amikor a határ harmada börtönökben sínylődött. Vásárhelyen a gazdaifjak fegyveres ellenállásra készülődtek. Előbb a pusztai fehérgárdistákat torolták meg, utóbb a békéssámsoni és egyéb, szüntelen meg-megújuló ellenállási mozgalmakat, amelyek elősegítették az 1956-os forradalom kirobbanását.
Az MKP a célját elérte. Tönkretette és megszüntette a paraszti középréteget. Tanyáikon alakultak meg az első szövetkezetek. 1960-ban Kádárék hajtották végre a második szövetkezesítési hullámot. Ennek során a korábbi gazdaságok csereingatlanként rossz minőségű földekre szorulva csupán 2-3, esetleg 5 %-ban maradtak magánkézben. A települések határába kitették a „Szövetkezeti falu” vagy „Szövetkezeti város” táblát.
A tanyarombolás ettől kezdve szabadult el igazán. A nagyüzemi termelés megalomániája során előbb a téeszeket vonták össze, hiszen az volt a cél, hogy „egy falu—egy szövetkezet” legyen. Azután az erőgépekkel és minden társadalmi, gazdasági megszorítással a tanyák ellen fordultak. A fő indok az volt, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnak útjában állnak a korszerűtlen, rossz életkörülményeket teremtő, lehúzó erőként működő tanyák.
A tanyarombolás nem mindenütt egyformán ment végbe. Ebben meghatározó szerepet játszottak a helyi vezetők, elsősorban a megyei pártbizottságok első titkárai. A legnagyobb tanyás megyében, Bács-Kiskunban akkor pl. az agráregyetemet végzett és kellő humanitással rendelkező dr. Romány Pál volt az első titkár, aki nemcsak a tanyarombolást fékezte, de azt is elnézte, hogy tanyák épüljenek. Világosan látta, hogy nem tudnak gazdálkodni a kilóméterekre lévő zárt településről. Ahol milliós értékek vannak, éjszakánként állatok ellenek, ott nem lehet a telepeket, szálláshelyeket magukra hagyni, a munkát kötött munkarend szerint végezni.
Nem így Csongrád megyében! Itt, ha a tanyákkal kapcsolatos valamilyen tiltó, az ott folyó természetes életet akadályozó rendelkezést hoztak, azt nem, hogy tompítani igyekeztek volna, hanem a maguk módján még kiélesítették. A Duna-Tisza közti homokhátság szőlő-gyümölcsöseivel meggyűlt a gondjuk. Ez a művelési ág bizonyította, hogy állandóan ott kell élni és lakni. Szüntelen védekezni a kártevők, ill. a károkozás ellen, hogy a szőlőtőke és a fa teremjen. Létre hozták a III. típusú szövetkezeteket, amelyben megtűrték a tanyák egy részét. Így maradhattak meg azok az egykori Szeged járás területén. A Tiszántúlon, ahol szántóföldi művelés folyt — és az erőltetett, naiv ipari növénytermesztés: főleg a gyapot, cukorrépa, ill a rizs után — többnyire gabonát, kapásokat és takarmányt termeltek, annál inkább tombolt a tanyák iránti gyűlölet.
A tanyák elleni széleskörű társadalmi és gazdasági összefogás így csoportosítható:
Kuláküldözéssel kezdték. Korábbi nincstelen, irigykedő agrármunkásokat jelöltek ki dűlőbiztosoknak, akik dühödt ellenségei voltak a szorgalmuk által vagyonnal rendelkező, hol „büdös”, hol „piszkos parasztnak”, aki mint „népnyúzó, elnyomó réteg a kizsákmányolásból élt”. Ezek a dűlőbiztosok — máshol rendőrök vagy Ávósok — szüntelen járták a határt. Gaztetteikre néhány közismert példát említünk. Ha a kutya meg volt kötve, a gazdákat azért jelentették föl, mert az egész birtok területén nem védik a népnek termelt árut. Ha pedig a tanya körül szaladgált és nem tudtak tőle bemenni, azért büntették őket, mert a kulák rájuk uszította a kutyát. Máshol pisztolyt dugtak el, majd a következő nap látványosan megtalálták, és ez elegendő volt a „szocialista társadalmi rend elleni fegyveres ellenállásra való készülődés” vádjához.
A megszégyenítés eszköze volt, amikor pl. Székkutason a rendőrőrsön két idős gazdának egymást kellett köpködni, máskor pofozni, ismét máskor lecsirkefogózni és lekulákozni. A fizikai kényszer előbb veréssel kezdődött, azután naphosszat folytatódott a sarokban kukoricán, papucsszögön való térdeléssel, vagy falhoz állítással; amikor az orra hegyével a napilapot kellett a falhoz szorítani. Ahogy gyöngült és imbolyogni kezdett, ha az újság csúszni, netán kiesni próbált, hátulról puskatussal ütötték. Ifjú Gregus Máténak — az Égető Eszter „Fiamáté”-jának — a veséjét verték le és a börtönben ellátatlanul halt meg. Tárkány Szűcs István kopáncsi gazdát a vásárhelyi ÁVÓ-n cigányokkal úgy megverették, hogy a haldokló embert hazaadták és másnap otthon belső vérzéseiben belehalt. Adatközlőim rettenetes példái, ill. az emberi kegyetlenkedés leleményei kimeríthetetlenek voltak.
Akármennyit fizettek az adóhivatalnál, mire hazaértek már ott volt az újabb fölszólítás, hogy azonnal rendezzék az adóhátralékukat, mely annál nagyobb összegre rúgott, minél többet térítettek belőle. A következő kifogás volt a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása. Már egyetlen tojás beadási elmaradásáért börtön járt. Korommal kenték be a padláson talált darab szalonnát, mintha az penészes lenne és közszemlére kihelyezték a város főterén egy drogéria kirakatába. Akár a feudalizmusban a pellengérhez vagy a szégyenoszlophoz kötve, mellé ültették az idős gazdaasszonyt, nyakában táblával: „A dolgozó nép elől dugta el a szalonnát”.
Költöztetésekkel tették őket tönkre. A beltelki házba bérlőket raktak, mert „a gazda nem lakja”. (Dologidőben a munka a tanyához kötötte őket.) Tanyája helyett fölajánlottak neki a másik határban egy romos épületet és oda átköltöztették. Amikor szorgalmas munkával azt is rendbe hozta, visszaköltöztették a régi, közben lepusztult tanyájába. Ezt Hocsi István gazdával is többször megcselekebrdték. Amikor ismét szóltak, hogy másnap reggel jönnek értük, elbúcsúzott a családjától, mondván: „Én nem mögyök többet abba a »bagolyfészökbe«, inkább itt halok mög.” Hajnalban, amikor kipakolták őket, a család keltené az öreget, aki előző este ünneplő ruhájába fölöltözve lefeküdt és reggelre halott volt.
Egyik gazda fölakasztotta magát, másik a kútba ugrott, harmadik a Tiszának ment. Így tették tönkre azt a réteget, aki munkájával, szorgalmával és vagyonával eltartotta a saját, ill. sok szegény családot; adományaiból iskolák, templomok, középületek építését támogatta, kutakat fúratott, és valamennyi társadalmi réteg közül legjobban őrizte magyarságát, ősi kultúráját és hitét.
Amikor ők nem képeztek akadályt, a tanyák lerombolása csak technikai kérdés volt. A bontáshoz nem kellett embereket fogadni. A bezárt, magára hagyott tanyát éjszakánként hagyták föltörni és kifosztani. Amikor már nem volt mit ellopni, leszedték a cserepeket, tokostól kifeszítették és elhurcolták az ajtókat, ablakokat, gerendákat. „Kincskeresők” beszakították a kemencét, átlyuggatták a födémet. Kitörték a kútágast, szétverték a nyári jászolt. Midőn csak a megbontott négy fal árválkodott, jöttek az erőgépek: lánctalpas traktorok, darus kocsik, buldózerek, földgyaluk. Gyökerestől kiszaggatták a fákat, tönkretéve a táj meghatározó mikroklímáját. A talajt elegyengették és beszántották. Az összemorzsolt vert fal és a széttiport vályog még évek múlva is elszíneződve mutatta az egykori tanya helyét. Ahány lakóhely semmisült meg a határban, annyi család — jövőnknek záloga —„oldott kéveként” esett szét és annyival pusztult nemzetünk.
Hódmezővásárhelyen a Földhivatal fölmérése szerint ma jó ha négyszáz olyan tanya maradt, amelyik nem rom, üdülő vagy hobby-tanya, hanem változatlanul részt vesz a mezőgazdasági termelésben. Amikor Északnyugat irányában elbagolyfészökbehagyjuk a várost, a körtöltésről az üres határban tiszta időben egészen Mindsz Nagy örömünkre az egykori nagy hírű Szűcs família leszármazottja Szűcs (III) Ferenc Ausztráliából megkeresett bennünket levelével amit nagyra értékelünk, a következő információkat bocsátotta rendelkezésünkre. entig el lehet látni.
A rónák fölött már csak a szél jár, pusztít az aszály vagy a belvíz. A közeli algyői és kardoskúti szénhidrogénmezők elvitték a talajvizet, környékükön az ásott kutak kiszáradtak, ember és jószág szomjan veszhet. Nincsenek utak, hiányzik a teljes infrastruktúra. Lebontották az iskolákat és az olvasóköröket. Bezárták a tanyai boltokat és az italméréseket. Nincs önkormányzati kirendeltség, orvosi szolgálat és posta; gáz, víz, áram, telefon és közbiztonság.
A mai tanyavilágban a tanyaközpontok mind nehezebben vergődnek. A magányos tanyákon pedig az ember nem leli meg elemi szükségleteit, ezért nem épülnek újak és nincs már kéz, amely a természet erőinek ellenállva, a romboló energiákat megszelídítve, azokat a termelésbe vonná be. A visszakapott nadrágszíj telkeken évről évre több helyen burjánzik a gaz, miközben hitehagyott gazdája kárvallottan tengődik valamelyik bérház emeletén.

Forrás:http://www.szenti.com/elpta.htm ==================================================

Az oldalon feltüntetett leírások és képek csupán tájékoztató jellegűek, a közölt írások szerzőik véleményét tükrözik.

A honlap tulajdonosa mindent megtesz annak érdekében, hogy az adatok a valóságnak megfeleljenek.

Az esetleges elírásokértFiamáté, közlési, továbbítási hibákért semmilyen felelősséget nem tudunk vállalni.

A honlap látogatói általi bejegyzések tartalmáért nem vállalunk felelősséget.

Javasoljuk, hogy az itt található információk pontosságát más forrásból is ellenőrizze

Az oldal üzemeltetője kizárja polgári jogi felelősségét mindazon közvetlen vagy közvetetett kárért, amely az oldalon közölt tartalom következtében keletkezetett.

Amennyiben az üzemeltetőhöz értesítés ,kérés érkezik más weblap üzemeltetőjétől tartalom eltávolításának ügyében kérem, hogy írjanak az e-mail címünkre és azt azonnal eltávolítjuk, vagy az ahhoz való hozzáférést nem biztosítjuk.

Az információ eltávolításából, vagy a hozzáférés megakadályozásából származó kárért az üzemeltető nem felel.

Tisztelettel kérünk minden kedves olvasót ha hibát észlel a honlapon azt kulturáltan hozza tudomásunkra.

Tisztelt Látogatónk! Az oldal fejlesztés alatt. Ez nem jelenti azt, hogy nem működnének a funkciók, vagy nem lennének olvashatóak a dokumentumok. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a honlap tulajdonosok saját jól felfogott érdekükben kijavítják a talált hibákat, és javítanak a háttérprogram működésén, bővítik a funkciókat és új háttér anyagokat töltenek fel. Kérd A tanyák pusztulását tehát egyrészt tudatos kényszerítő eszközökkel segítették, másrészt pedig a gépesítés elterjedésével már nem volt szükség arra, hogy tömegek éljenek kint. A tanya elvesztette a gazdasági funkcióját. éseit, kéréseit, írásait és régi fényképeket a bartapuszta@gmail.com címre vagy hozzászólásokat a hbr onlapra írhatnak és küldhetnek nekünk!

Megértésüket támogatásukat előre is Köszönjük!

FRISSÍTVE:2016.06.05.

- Auto Backlink - Web Link Exchange - webcim.info - Start site Tisztelettel kérünk minden kedves olvasót ha hibát észlel a honlapon azt kulturáltan hozza tudomásunkra.

 



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!